Hérakleitosz 131 mondatából néhány:

Azzal a Mértékkel,amellyel szüntelen érintkezésben állnak, értetlenek, s az, amibe egész nap beleütköznek, idegennek tűnik elöttük.

A gondolat mindenkiben egyetemes. A sokaság úgy él, mintha mindenkinek egyéni gondolkozása lenne.

És hiába tisztálkodik, vérrel mocskolva be magát, mintha valaki sárba lép, és sárral akarna mosakodni. ...És ezekhez meg a szobrokhoz imátkoznak, mintha valaki házakhoz beszélne, de az isteneket nem ismerik, és a héroszokról azt se tudják kicsodák.

Egy nekem tízezret ér, ha nemes.

Az Úr, akié Delphoi jóshelye, semmit sem mond ki, semmit se rejt el, hanem jeleket ad.

De az isteni dolgok legtöbbje hitetlenséggel találkozva elpárolog, senki sem ismeri fel.

Keresni kezdtem önmagamat.

A léleknek saját mértéke van, amely önmagából él.

A Nap örökké új.

A korszak hoz mindent.

Az ember, miután szeme világa kialudt, a sötétségben világosságot gyujt magának, és él. Az alvó, miután szeme világa kialudt, a halottakkal érintkezik, az éberen levő érintkezik az alvóval.

Arra, aki ugyanabba a folyóba lép, más és más víz folyik. és a lelkek a vízből párolognak el.

Tudomásul kell venni, hogy az egyetemes létben a harc, az igazság nem egyéb, mint viszály, és minden viszályból és hiányból keletkezik.

Szóharc.

Éhség és jóllakás.

Az Isten nappal és éjszaka, tél és nyár, harc és béke, jóllakás és éhség. Folyton változik mint a füst, s ha illatszerrel vegyül, aszerint, ki minek érzi, nevezi el.

Ezt a világot, amely mindenki számára ugyanaz, nem teremtette sem isten, sem ember, mindig volt és van és lesz, örökké égő tűz, mely mértékre fellobog, és mértékre kialszik.

A legnagyobb felől ne látszatra itéljünk.

A láthatatlan összhang a láthatónál erősebb.

A hideg melegszik, a meleg kihűl, a nedves megszárad, a száraz megnedvesedik.

Nem értik, hogy ami önmagával ellenkezik, az önmagával egybehangzik.

Ami egymásba ér, kiegyenlítődik.

A folyó, amelybe lépünk, ugyanaz és mégsem ugyanaz, vagyunk és nem vagyunk.

Egybeillő pár, egy és rész, egyező és ellenkező, összehagzó és széthangzó, mindenből egy, és egyből minden.

Ugyanaz bennük az élő és a halott, az éber és az alvó, a fiatal és az öreg. Mert ez inen átérve azzá, az átérve ezzé válik.

A csavar útja egyenes és görbe, egy és ugyanaz.

Az út le és fel ugyanaz.

A kör kerületén közös a kezdet és a vég.

Istennek minen szép és jó és igaz, csak az emberek tartják ezt igaznak, azt hamisnak.

Nem tőlem, hanem a Mértékről hallva, érdemes belátni, hogy:Minden Egy.