Bejegyzés a szerelemről,2016,december 25.-én

Szerelem, ha a lazaság és a jéggé nem válás találkozik végre.
Robbanás.
Ős.
A lazaság nem felelőtlenség. Nem pucéran csoszogás, görbe ,takarandó lábbal.
A jéggé nem válás az öregedés hiánya. Fiatalon halás.
Mindez az öröm és szabadság jegyében.
                                                                     Ámen

Ezzel szemben vannak a korán öregedők.

A mindjárt megmondtam-ok. A nem érdemes-ek. A szürke arcúak, akik lemondtak atlantiszi útjukról. A halmozók. Az irígyek. A másokat becsmérlők és támadók. A penészvirág-arcúak, a fiatal nők vére nélkül elpusztulók (drakulák, pedofilek, tapírok, magamutogatók és robbantók). Az egész szürke bagázs.
A próbatételek(másképpen ördögfik).
Na és ne felejtsük ki a sorból a sznobokat sem, a felsőbbrendűség nem nitzschei értelmű, minden nap ujjászülető bajnokait.

Ezzel szemben "Boldogok a lelki szegények", ahogy ezt egy nem PC írásban olvastam, a globál-pápa értelmezésével ellentétesen.

A lelki szegény nem a bunkó, ősemberi, nyuggerező, lesülyedt ember.(Szélsőjobbnak is szokták csúfolni.)

Hanem az emlékező, múltfeltáró, energikus, változtatni képes, paralell módon gondolkozni képes, kétfülű. Teszi amit tud, de ugyanakkor szociálisan is érzékeny. 

Tulajdonképpen a Széchenyi-Bibó-Hamvas Szellemi Vonal sznobizmusmentes-elitmentes- megvalósítója.

"Az Isten, minden valószínűség szerint nőstény-kismacska. Vagy legalábbis úgy született. Magába szívott minden említésre méltót és felült Egyiptomban a legfelső trónra.
Éppen ezért ne bántalmazzuk a kismacskákat."