2015. július 15., szerda

Az önmagát radikális kétfülűnek határozó gondolatai a közállapotokról

Van egy régmúltunk, amivel nem tudunk mit kezdeni.
Ma a magánmítoszok korában /mikor mindenki rajzolhatna magának multat, míg másoknak kárt nem okoz/ miért irígylik egyesek mások szabadságát és fantáziáját?
Miért acsarognak megint mások az un.ballib globalisták elnyert díjaira? Hiszen globalista díj csak globalista gondolkozásért jár. Sőt teljesíteni is kell érte.
Ez persze nem jelenti sohasem, hogy akik nem globalisták, vagy globalisták, de nem nyernek díjat, nem jól teljesítenek.
Nem önbizalmunk súlyos gyengeséről van szó?
A világ most jut a szabad kisérletezések fázisába, tekintettel arra, hogy a mai problémákra az eddigi válaszok nem használhatók.
Igenis  minden valódi teljesítményt felmutató kisérletnek megvan a maga értelme. Legyen az
filozófiai természetű,  biokerteket érintő, közösségépítő, vagy akár költészeti/(össz)művészeti.

 Van egy Trianonunk, amivel ...
nem merünk szembenézni.
Ugye senki sem gondolja Pannoniában, hogy a XXl.században vassal és vérrel akar területet szerezni, olyan traumát okozva szegény, sokat szenvedett szomszédainknak, mint nekünk jelentett Trianon.
Ugye új módon szeretnénk ezzel a szörnnyel leszámolni.

Van egy épülő-tomboló pénzdiktatúra a világban és a humanista kultúrkorszak Európában elenyészett.
Ez a tény Bibó István fogalmával élve, hiszterizálja Európát.
Ezzel párhuzamosan, a hatalom kiépített hazugságai rövidülő idő alatt kiderülhetnek.
A jéghegy csúcsai.

Forradalom zajlik a tudományterületek között,sorra dőlnek össze tudományos elméletek úgy, hogy kitalálóik egzisztenciális élethalál-harcot folytatnak értük.
Az egész hazugságon alapuló nyugat-európai polgári világ tőbbé nem képes hitelességét megőrizni, hiszen jóléte a volt gyarmatok mai napig tartó szipolyozásából, a  kiterjesztett Európa perifériájának kihasználásából származik.
Kiderülnek az amerikai hatalmi érdekek mentén történő folyamatos "kotrások":
 -lehallgatás
 -belpolitikába beavatkozás (otthon is, elnökgyilkosság is, drónküldés is)
 -egész övezetek életébe való nyilt (katonai is) beavatkozás.
Megértjük:  Magyarország a törésvonalon ül. A mindezidáig legjobban Bibó István által megfogalmazott problémák miatt e törésvonal életben tartása kivülről nagyon könnyű. Másik oldal most sincs, mint ahogy nem volt a két világháborúban sem. Hiszen Oroszország, a későbbi Szovjetunió "csak" egy Lenin-balek volt.
Hiszen csak tőke- és katonaérdek minden mai háború. Ellenség nem is kell.
A hatalom akarása mellett megjelent egy új, kegyetlen szükségesség. Bonyolult együttműködések helyett helyi háborúkkal, irányított népvándorlással (azaz haszon-maximalizálás mellett) az élő emberek számának csökkentése. "Jobbat" el se tudok képzelni annál, mint ami megvalósul. Mi pedig
Magyarországon és Európában vége nélküli vitákba bonyolódunk egymással.
Ilyen körülmények között a vitának már értelme sincs.
Alfa, z, y generáció már csak acsarkodni tanul.
Egyébként sem vitatkozni, egymást megismerni, megérteni és elfogadni kellene.
Gondolkoznia és kisérleteznie kell mindenkinek, aki tud, hogy az előttünk álló roppant nagy feladat: az új Világkor,az új Paradigma, hogyan is állhat össze.A verseny helyett mit is találjunk ki ki,mert a versenyt egy nyeri,és közben nem a tényleges problémákkal foglalkozunk, hanem az ő hasznával. Hogyan tud sok lúd disznót győzni?
Ja, ezen gondolatok jobban hasonlítanak az anarhiára, mint például a demokratikus centralizmusra, az nem a vétlen műve. Az új világnak pontosan annyi hatalmi központjának kellene lennie, mint ahány
fejjel rendelkező ember. Az anarhia: a harmadik út keresése. A szabad gondolkozás. A XX. századi Európában az egyik vagy másik szélső irányba lendlő hisztériák sikeresen kioltották sokszor a harmadik utat képviselő életét is, nemhogy a gondolatait.
Nagyon veszélyesnek tartom az értékek dialektikus felfogása helyett, (Madács:Az  ember tragédiája)
vagy más  szabadságának az elismerése helyett (tehát az értékek relativisztikus felfogása helyett) a cinizmust, az értéknélküliséget bemutatni. Az nem művészet. Például Alföldi Róbert 2003-as szegedi operarendezésében(Gunó:Fauszt) a Sátán győz. Átírta.
A művészet segédeszközünk ebben az átmeneti időben és nem ragya a sznobok homlokán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése