A Középkor, Újkor, Mai kor elkülönítésekor tűnik fel,
mennyire elkülönülni látszik korunk az Újkortól, mint ahogy a Középkor európai keresztény hűbérisége is mást gondolt a tulajdonról, munkáról, szolgálatról, kölcsönösségről, jogról, térről és időről,mint utóda.
Az európai világgazdaság globális vállalkozásba való átváltása úgy tűnik nem lehetséges.
Mintha meg akarna változni világunk elképzelése a tulajdonról, munkáról, kölcsönösségről,jogról.
Térről és időröl is? Mindkettőre elkezdünk végesként gondolni?
Mintha az elszigeteltnek kikiálltott nemzetben gondolkozásról derülne ki Európa szerte, szerves fejlődés eredménye, a szabadságjogok egy szintje.
Mintha beleunna a hivatásos reakciós kontra hivatásos forradalmár (haza konta haladás , estleg értelmezhetetlen jobb és bal oldal) mantrájába az európai polgár.
Mintha Bibó Istvánhoz hasonlóan minden jelenséget a humanizált társadalomszervezés és az erőszakos hatalomkoncentráció viszonylatában kezdenénk értelmezni. Esetleg homo oeconomicus helyett homo christianus lesz az új embertípus.
A politikai-jogi intézmények szükségesek de nem elégségesek,érezzük. Ráadásul ezek a szabadságjogok szűk európai/euróatlanti rendszereként értelmeződtek idáig. A a több milliós népvándorlási "kedv", valamint az európai többség relatív elszegényedése nyomán, valamint a keleteurópaiaknak azonos munkáért garantáltan alacsonyabb bérek, az európai vezetés számos szintjén felmerült ill-legitimitásási gyanuk árnyékában hirtelen elégtelennek, merevnek és elöregedettnek tűnnek ezek a bizonyos politikai-jogi intézmények:
népszuverenitás elve
alkotmányos parlamentizmus
ellenzék megengedettsége
emberi jogok kodifikálása (szólási, gyülekezési szabadság, mindenfajta önkénytől való mentesség)
birói függetlenség
kormányhatósági döntésekkel szembeni bírói felülvizsgálat lehetősége
helyhatósági szint fontossága, Európában a szervesen kialakult
nemzetállamok szint elismerése
A gyarmatbirodalom kelet-európai kiterjesztése,a gyökeresen megváltozott katonapolitikai struktúrák,a média szűkülő tölcsérré válása stb tényezők a társadalomreformer értelmiség alól kihuzigálja a talajt. Ugyanakkor ennek a harcias és ideologikus értelmiségnek morális alapjai felolvadtak.
Irányított katonapolitikai lépéssorozatok történtek, a volt gyarmatok népei indulnak. A hatások kiszámíthatatlanok, összegeződnek.
A Nyugat Európai/ Euro-Atlanti Modell miután nagy ökológiai lábnyomával, oriási területeket, emberi élőhelyeket tett sivataggá, túlélte önmagát. A polgári értelmiség funkciótlanná lett. Olyan modellre van szükség, mely az egységes Föld (Földanya) számára biztosít emberi (és élőlényi )jogokat.
Nézzük Hankis Elemér (jószándékú 3.utas:megrögzött jobboldaliak által baloldalinak "itélt") vergődését az MTVvezetőjeként 1992 környékén, mit kezd a kétpólusúvá nevelt világ körülményei között? A polgári vita, beleszólás lehetősége nélkül, jövőkép nélkül, pénz nélkül. Ez jut a társadalomreformer értelmiségnek ma, aki több évtizeddel ezelőtt már felélte a saját tartalékait.Hankis Elemért mindkét pólus zavarta a független média kialakításában. Valójában pedig egyetlen pólusra szűkült világunk, a kétpolúsúra nevelés álorcájával.
Ha minden jelenséget a humanizált társadalomszemlélet és az erőszakos hatalomkoncentráció viszonylatában értelmezünk, gondolataink egy újtipusú szabadságértelmezéshez vezetnek.
ÉRDEKES MÓDON az új generáció a netes szabadságjogosítványokról kezd beszélni például Budapesten 2014 őszén.
A szabad verseny mint a piacszabályozás képtelensége, a verseny mint a nyilt agresszió elrejtése,
a korlátlan tulajdonjonjog szabadságjogként definiálása(a francia forr.tehertétele), a profitszerző személyiség példaként beállítása mára a sokközpontú világ égető szükségességét is megteremti.
Ez lenne egy új út, és nem egy nyugati mintájú, maga körül nagy ökológiai lábnyomokat hagyó
polgári(demokrata) értékvédő útja. Európában a berendezkedett polgári társadalom területe 1780-as évek óta nem sokat nőtt. Hát még a világban.
a demoktata világa és demokrata utáni világ
Bibó utópiája lenne a békés fordulat lehetősége Európában?
A keresztény alapok miatt moralizáltabb a nyugat európai kapitalizmus?
A funkció nélküli mamutvagyon képes-e csendes visszahúzódásra, vagy helyette a liberalizmus újabb tehertétele következik: a nagyvagyon önigazolása?
Ismét várhatjuk -a társadalmi többség- országunkban a 80-as évek társadalmi várakozásai után az újabb kegyelmi időszakot? Avagy:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése